nke logo white

Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Az Apertus Nonprofit Kft. célja, hogy közszolgálati alapon, nyereségérdekeltség nélkül, magas szakmai színvonalon támogassa a közszolgálati továbbképzési rendszer – elsősorban informatikai – fejlesztését és működtetését, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közszolgálati továbbképzéseinek megszervezését és fejlesztését.

Ugrás

A Brad Frost-féle Atomic Design - szemlélet pár éve már jelen van az online alkalmazások tervezésben, de elterjedni érezhetően az elmúlt néhány hónapban kezdett, és a moduláris, komponens alapú vagy néha a kompozíció alapúnak nevezett szemléletekkel kiegészülve egyre komplexebbé válik. Ha ezzel tervezünk, az nagyon izgalmas folyamat, főleg úgy, ha valaha szerettél legózni, illetve, ha valamit sokszor kellett szétszedned és más formában összeraknod. Ha összetettebb online oktatási projektekről van szó, ahol ráadásul gyakran változik az üzleti igény, ez a rendszer óriási segítség lehet abban, hogy ne csak a felület, de a gondolkodásod is egységes maradjon.

Komponensek

A moduláris tervezési rendszer alapvetően öt, egymásra épülő összetevőből jön létre, amelynek a legkisebb szintjét az eredeti terminológia szerint az atomok alkotják. Rájuk épülnek a molekulák, amelyek szervezeteket alkotnak, és ezekből jönnek létre a sablonok, illetve konkrét oldalak. Más elnevezéstan szerint ezeket a felülettervezéshez közelebb álló módon hívhatjuk így is:

• Elemek
• Komponensek
• Kompozíciók
• Elrendezések (Layoutok)
• Oldalak

A struktúra a komponensek (szervezetek) szintjétől kezd igazán izgalmassá és nehézzé válni, mert egy adott üzleti folyamatban nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen összetettségi szinttől nevezhető valamilyen elemcsoport komponensnek.

Létezik egy olyan egyszerűsítő elképzelés, hogy egy ember két dolog miatt érkezhet egy oldalra:

• hogy megtudjon valamit, vagy hogy
• elintézzen valamit.

Ez egy elnagyolt elágazó modell, de a webes alkalmazások területén tökéletes kiindulási pontot jelenthet, sőt talán még általánosnak is nevezhető. Az analógia online tanulási rendszerek tervezése esetén is jól működhet, ha a tanulási tartalmak és aktivitások párosait vesszük figyelembe. Az utóbbira jó példa lehet ez a feladatértékelő modul, amelynek a következő a célja:

Biztosítsa az oktatónak, hogy a feladathoz beérkezett válaszokat képes legyen értékelni és elmenteni.

El kell tudni intézni valamit.

Ez onnantól nevezhető komponensnek, hogy önmagában el tudja látni ezeket az alapfeladatokat.

Míg a fenti ábra egy statikus kép, az e-learning-komponenst nagyon ritkán lehet egy fázisként megmutatni – rendszerint ugyanis egy komplett folyamatot foglal magába, aminek eltérő megjelenési formái lehetnek.

Éles rendszerekben ezek az állítások csak nehezen alkalmazhatóak, ha az ügyfél gyakran illeszt funkciókat a folyamatokhoz, és ezzel túltelítődnek a komponensek. „Build fast, fail fast”: az új verziókat viszonylag gyorsan meg lehet tervezni és ki lehet fejleszteni, az ún. modul-archetípusok azonban mindig segítségünkre lehetnek abban, hogy mi volt az eredeti cél, meddig lehet terhelni a modult, és mikortól kell új komponenst tervezni, vagy ezeket komponensrendszerekké (vagy kompozíciókká) alakítani.

Kompozíciók

A következő szintre továbblépve, az adott termék kontextusából kiindulva észre lehet venni, hogy egyes komponensek vonzzák egymást és különböző mintázatok alapján összetapadhatnak. Ez ebben a formában eleinte furcsán hangzik, de a további logika a kontextusból fakad, s a folyamat nagyjából a következőképpen zajlik:

Ha van olyan komponens, amelyik közvetlenül kapcsolódhat az adott oldal fő funkciójához (ezt nevezzük főkomponensnek) és azt stabilabb folyamattá alakíthatja, akkor kompozíciót alkotnak.

Ha nem az általános példákat vesszük alapul – ahol majdnem minden esetben cikkoldalak és portfólióoldalak komponensein keresztül láthatjuk ezeket a modelleket –, akkor kicsit bonyolódik a helyzet az összeilleszthető elemek tekinthetében. Az a gondolat mindenesetre jó kiindulópont lehet, hogy a fő komponenseket általában közvetlenül ki tudják egészíteni a navigációs és kommunikációs feladatokat kiszolgáló társaik.

Ebben a példában két navigációs és két kommunikációs komponens csatlakozik az előző feladatértékelőhöz, így kompozíciót alkotnak, amely már folyamatba helyezhető:

1. Heti navigáció (a)
2. Beérkező kérdések kezelése (b)
3. Aktivitás-navigáció (a)
4. Csoporttársak listája (b)

Ezek a kompozíciók már erősen eszközfüggők, mivel összetettségük miatt nem valószínű, hogy minden eszköz képernyőjén együtt tudnak megjelenni. Míg asztali nézeteknél szerencsés esetben átláthatóak maradnak, addig kisebb képernyőkön már elengedik egymást. Ez egyébként nem szükségszerűen jelent problémát, mert amíg a képernyő a fő funkciót kiszolgálja, addig a termék konzisztens tud maradni.

Ezek a halmazok aztán vagy nagyobb csoportokat alkotnak, vagy egyenesen oldalakká szerveződnek. A rendezőelv itt már leginkább attól függ, hogy mennyire követi az információs architektúra az alkalmazás architektúráját.

Képernyők és oldalak

Mikor elegendő funkciócsoport jött létre, amely egy nagyobb üzleti igényre kínál megoldást, akkor jönnek a képernyők, amelyek majd az adott oldalakat töltik fel tartalommal és funkciókkal. A korábban kialakított komponensek és kompozíciók (vagy kompozitok) egymáshoz illesztésével jönnek létre a képernyőfázisok, azokból pedig a folyamatok. Ez szerencsés esetben már korábban letesztelt komponensekkel történik, egyébként ugyanis egy eléggé laza szerkezetű, hibákkal teli folyamatot kaphatunk.

A képernyőhöz ilyenkor olyan komponensek csatlakoznak, amelyek gyakran csak úgynevezett másodlagos funkciót látnak el, de fontos szerepet játszanak a folyamat megértésének szempontjából. Ebben a fázisban jellemzőek az oldalsávok és a füles navigációk, illetve esetleg a breadcrumb alapú folyamatjelzők.

• aktivitás-menü a folyamatok részekre bontásának céljából;
• esetleges onboardingot, vagyis az alkalmazás kezdeti használatát támogató oldalsáv-elemek.

Az így kialakult képernyő – a folyamat összetettségétől függően – eseményekre oszlik és fázisokat alkot. Ettől a ponttól kezdve van eleje és vége, céljai és szerepkörei, illetve megjelenési tulajdonságai. Akár vetületi nézetnek is lehet tekinteni, mert minden olyan funkciót tartalmaz, amelyek kiszolgálják az üzleti logikákat, és egyben új terepet is kínálnak az összetettebb interakció-tervezési folyamatoknak.

Ez az alapfokú moduláris tervezés és a kompozíció alapú oldalstruktúra ebben a formában lehetőséget biztosíthat az összetevők igény szerinti összekapcsolásához, hogy az egységes felhasználói élmény érdekében a más termékekben megjelenő hasonló funkciócsoportok is azonos mintázatok alapján épülhessenek fel.